FEL A FEJJEL...

Örök harc a butaság és okosság között. Csak sejtem, dehogy sejtem, tudom, hogy ki van nyerő helyzetben: a butaság. Az utóbbi időben már úgy látom, hogy a buták, az önző emberek kormányozzák a világot Legendás optimizmusom elfogyott, egyre inkább hajlok arra, hogy eddigi derűlátásom csak a koromnak volt betudható.
Öregszem, talán bölcsebb is lettem, ezért látom meg most azokat a borús dolgokat, amit eddig a fiatalság vaksága eddig jótékonyan eltakart. Egyre rosszabbul érzem magam. Ez az általános helyzet kilátástalanságából, romlásából, az én személyes bajaim szaporodásából adódik. Anyagi ellehetetlenségünk az egyik fő oka az egyre erőssebben jelentkező kishitűségemnek. Nem látok kiutat. Totál passz vagyok. Lebénítja agyamat, mert éppen most, amikor legjobban kellene neki forognia, akkor mondja be az unalmast. Elő kellene rukkolnia valami briliáns ötlettel, de agyam is vasutas lett, állandóan csak sztrájkol.
Szerencse és véletlenek. Ha a véletlenül bekövetkezett esemény kedvező hatású, akkor mondhatjuk, hogy ez a szerencse, ha kedvezőtlen hatású, akkor balszerencse. Az előbb halottam a rádióban egy zsidó embertől, hogyha nincs szerencséje az embernek, akkor megette a fene az egészet, neki annyi. Neki a szerencsésen bekövetkezett véletlenek sorozata a vészterhes 44-es években a legrosszabbtól, a haláltól mentette meg. Manapság nem a nácik, és a nyilasok rémtetteitől kell félnünk, nem kell életünkért aggódnunk, sokkal földhöz ragadtabb, súlytalanabb, pitiáner dolgok keserítik meg életünket. Tehát fel a fejjel, volt ez már rosszabb is.

2007-11-12