2013. jan. 27.

PESSZIMIZMUS MAXIMÁLE


Ellentmondásos egy helyzet, ami kialakult. Belerondítok a struccpolitikát folytatók lelkivilágába azzal, hogy iszonyatos kellemetlenségeket mondok. Azt is tudom, hogy nem kéne de ugyanakkor rendkívül erős késztetést is érzek, hogy elmondjam meglátásaimat. Ha beszélek nem jó, de ha nem beszélek az sem jó. Legfeljebb odébb kapcsol a kedves olvasó, vagy ha eléggé mazochista akkor itt marad. Én figyelmeztettem, hogy gyomoridegesítő dolgokról írok. Aki nem akar álmatlan éjszakát magának, itt tessék elkapcsolni.

Nem valami nagy jóstehetségnek kell lennem, amikor azt a rémhírt merem terjeszteni, hogy akár egy évtizeden belül tömeges lesz az éhhalál, a megfagyás, ha nem változik radikálisan a jelenlegi belpolitikai tendencia. Apokaliptikus rémálmaim vannak gyilkosságokról, tűzhalálról, pusztulásról.

Ez az abszurd állapot annak az abszurd oknak a következménye, hogy elbagatellizáljuk a jövő tervezést azzal, hogy majd talán jobb lesz. Mindenki, aki ennek szellemében éli meg jelen politikáját, okozója végpusztulásunknak. Tehát az optimizmus az életünk megrontója. Abszurd ugye, jobb, ha mindenki realista lenne.

Ha csak felfokozott idegállapotom játszik tragédiákat már ébren is, nemcsak álmaimban velem, és a valóságban vaklármának bizonyul látomásom, az mindenki szerencséje lesz.

2013.01.27.

2 megjegyzés:

  1. A napokban úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy ha valaki nem ért abból amit lát, nem kell érte aggódni. A tökfej az tökfej. Amiről írsz, az már tisztán látszik, nemcsak Mo.-on, hanem itt is.

    VálaszTörlés
  2. Tisztán látszik. S ami a leginkább rémiszt engem, az az, hogy nemcsak kormányzati, de politikai akaratot sem -egyik irányból sem- látok ennek megelőzésére.

    VálaszTörlés

A havi legtöbbet látogatottak, de nem biztos, hogy a legjobbak is. Top 10