2011. febr. 16.

PLAGIZÁLÁS

Illusztráció
Idegen Szavak Gyűjteménye szerint: „szellemi alkotás részleges, vagy teljes lemásolása és saját néven való közlése”. Nézegetem a blogokat, és olyan egyéb oldalakat, ahová előszeretettel írnak „önálló” gondolatokat. Azzal szórakozom, hisz időm engedi, hogy a gyanús részletekből másolok ki, és a Google keresőjébe beillesztve elindítom a keresést. És csodák csodájára nagyon sokszor rengeteg találatot kapok.

Az én körülményeim nem teszik lehetővé, hogy elmehessek bőséges témákat keresni, nekem be kell érnem annyival, amennyi a helyembe jön. A bejegyzéseimhez felhasználható saját fotókészlettel sem rendelkezem, kénytelen vagyok egyes szövegekhez illusztrációnak képeket a netről venni. Másnak sem lehet mindenhez kapcsolódó saját képanyaga ezt megértem, de azt már nem, ha valaki más írott szellemi produktumával villog. Éppen ezért a mai naptól mindent, ami a blogomban megjelenik, és nem saját produktum, valamilyen úton módón megjelölöm. Nem tudom az etikai szabályzatot arra, hogyan kell eljárni az illusztrációhoz felhasznált képanyag esetében. Saját logikám szerint, amikor valaki feltett közösségi használatra bármit, arról a jogáról, hogy azt szabadon másolhassák, abban a minutában le is mondott. De a forrást illik megjelölni. Nem tartom tisztességes dolognak, ha valaki idegen tollakkal ékeskedik.

Még a morbid dolgokban is csodálatos a magyar nyelv. Az alábbi szinonima kavalkádot részben a  Tudatosság oldalról vettem. Az utolsó néhány sor saját produktum.

Tudod-e, ki, hogyan hal meg? Akasztófahumor.

A tűzoltó elég gyorsan,
Az aratóért jön a kaszás,
A házmester beadja a kulcsot,
A molnárt felőrli az élete,
A papnak harangoznak,
A szabónak elszakad élete fonala,
A pék megeszi kenyere javát,
A kertész a paradicsomba kerül,
A postásnak megnyílik a mennyország kapuja,
Az órásnak üt az utolsó órája,
A kalauz eléri a végállomást,
A prímásnak elszakad a húrja,
A matróz az örök nyugalom tengerére hajózik,
A pénztáros elszámol az élettel,
A búvár örök álomba merül,
A trombitásból kifogy a szusz,
A koldus jobblétre szenderül,
A díjbirkózót maga alá gyűri a halál,
A bérlő örökös otthonra lel,
A boldogtalan megboldogul,
A léghajósnak elszáll a lelke,
A vegetáriánus fűbe harap,
A virágárus alulról szagolja Az ibolyát,
A lovász elpatkol,
A vadásznak lőttek,
A színésznek legördül a függöny,
A muzsikusnak elhúzzák az utolsó nótáját,
A szabót kinyírják,
A kis embereket elteszik láb alól,
A meteorológusnak befellegzett.

A villanyszerelőnek lekapcsolják a villanyt,
A sírásóra ráhúzzák a földet,
A szobafestőnek meszeltek,
A temetkezési vállalkozót letakarják szemfedéllel,
A hóhért felakasztják,
A búvár nem vesz levegőt,
A pedellusnak* csengettek,
A zenész végleg letette a lantot.
Lehet folytatni.

*régen iskolaszolga

1 megjegyzés:

  1. A kéményseprő elfüstölt,
    a katonának lőttek,
    a redőnyösnek lehúzták a rolót,
    a tanárnak kicsengettek,
    a szállodásnak megágyaztak,
    a szobafestőt lemeszelték,
    az alkimista elpárolgott.
    Lehet folytatni.

    VálaszTörlés

A havi legtöbbet látogatottak, de nem biztos, hogy a legjobbak is. Top 10