BERMUDA "KÉTSZÖG"

MJ barátom javaslatára íródott ez a bejegyzés, ami ugyan nem nagy was ist das, de tanulságot azért lehet belőle levonni. Vége inkább poénos. Abból az időből származik a sztori, mikor még aktívan kevertem bringámmal a közutakon. Igyekeztem szabályosan közlekedni, amit nem mindig sikeredett pontosan a KRESZ szabályai szerint kivitelezni. (Volt, amikor a véletlen miatt sikeredett balfékre, volt, amikor a célszerűség és a gyorsabb haladásom érdekében önhatalmulag személyemre szabottan értelmeztem egynéhány szabályt.)

Csak akkor betyárkodtam, amikor másokat nem keverhetem bele cifra dolgokba.

Nem úgy, mint engemet. Az még hagyján, amikor némely elvetemült kocsikísérő, vagy az anyósülésen helyet foglaló aberrált személy, előzés közben rám üvöltözött. Ugyan a frászt hozták rám, de annak következménye részemről maximum megingás, és hol hangos, hol halk kívánság lista hangzott el, ami zömmel az üvöltöző nemes testrészének állagának megváltoztatására irányult. De az már one zsinór volt, mikor a polgárdi tsz elnökúr, (ebben az időszakban már nem elvtárs volt,) elcsapott. A bringám, és személyem némely kiálló alkatrésze nem díjazta az elnökúr figyelmetlenségét, ami azért következett be, mert a mobiltelefonos cseverészése elvonta a figyelmét rólam. Pedig észrevehetett volna, mert elég mértes vagyok. Jobbra kanyarodásánál a Lada Szamarájának jobb oldalával feltaszajtott. Következménye szerencsére csak nyolc napon belüliek voltak, a glazúr nyalódott le pár helyen rólam, meg a végtagjaim színesedtek meg itt-ott kékre, zöldre, pirosra. A bringáról is letörött ez meg az, amit pótoltam, természetesen az ő kontójára. De arra a fájdalomra, amit effektíven testem elszenvedett, meg amit a „lelki trauma” okozott nekem, enyhítést anyagiakban nem kaptam tőle. Nem vagyok rosszindulatú, de ha valaki slendriánsága miatt kárt, fájdalmat okoz másnak, az fizessen. Nem tudtam kereskedni, mert nem volt rendőrségi jegyzőkönyv. Meg az is az igazság, a baleset után okítottak ki, hogy személyi sérülés esetén mi a módi. Na majd legközelebb, ami remélem soha sem fog bekövetkezni, majd fineszesebb leszek.

Arra álmomban sem gondoltam, hogy még az előző csín-bumm cirkusz okozta sebeim begyógyulása előtt, ismét közelebbi kapcsolatba kerülők egy idegen autó karosszériájával, és az anyafölddel.

― Balról nem jön semmi, jobbról csak messze jön egy személyautó ― gondolta a kenyeresautó pilótája. És ki akart fordulni a főútvonalra. Csakhogy én  már ott voltam előtte. Annak ellenére sem vett észre, hogy testességem az elmúlt időszakban sem változott semmit, sőt az előző heti baleset révén még színesebb egyéniség lettem. Puff. Kilökött az út közepére. Múltkor az első kerekem ment tropára, most a hátsó kerékbe lett egy akkora nyolcas, hogy az már inkább nyolcvannyolcas. Mivel nagyon kis sebességgel lökött fel, meg én is lassan mentem, személyi sérülés nem történt. (Szerencsére.) Pedig most még a rendőrséget se kellett volna kihívni, mert a messze jövő személyautóban helyi zsaruk ültek, akik premier plánban láttak mindent.

― Tudod, hogy te voltál a hunyó! ― nyomatékosították a kenyeresautó soförjének felelőségét. Mivel, egyértelmű volt, hogy az ő vakegérsége miatt következett be a baleset, zokszó nélkül kifizette a hátsó kerék felnijének cseréjét, meg a további járulékos költségeket, ami összességében nem volt két fillér.

Ezentúl minden egyes alkalommal rendkívül óvatosan közelítettem meg a polgárdi Bermuda „kétszöget,” mert az ominózus balesetek között nemcsak időben, hanem helyileg is kis különbség van.