PASSZÍVAKNAK SZERETETTEL

Sebesség
(Tóth József 1981)

Rohadt egy vitatkozós kedvem van, ha merem venni a bátorságot, hogy vitába szálljak, olyan hatalmas koponyával, mint Albert Einstein. Úgy viszonylag normál viszonyok között még elfogadható ez a neki tulajdonított idézet sugallta teória, de a jelenlegi hazai politikai helyzetben egyáltalán nem. Vagy az is lehet, hogy totálisan félreértelmezem ezt az idézetet, miszerint: "Sosem aggódom a jövőért. Mindig túl korán eljön".

Ő lehet, hogy nem aggódott, én igen. Az biztos, nem szabad aggódni olyasmi miatt, amit nem látunk előre, de a jelenben látható eseményekből, lehet következtetni a jövőre. Én nem fogadom meg Einstein okosságát, és mivel nem tudok felülkerekedni a bennem lakozó kisördögön, aggódok jó néhány honfitársammal az elkövetkező évek miatt. Az a szemlélet vezetett ide, hogy a már megtapasztalt tények ellenére nem hallgatunk a józan paraszti eszünkre, és beveszünk mindenféle maszlagot. Most isszuk a botorságunk levét, mint a torkos borz. Igenis aggódnunk kell a jövőnkért, főleg ha az az elvárásunk előtt is jön el. Mert ha struccként beledugjuk a fejünket a homokba, és nem vesszünk tudomást a körülöttünk zajló eseményekről, az oroszlán még a seggünkbe haraphat. És bele is fog.

Egy ember kicsi, nem sok érdekérvényesítő szerepe van, ezt mindenki így érzi. De ha tömegesen jelennek meg ezek az emberek az már komoly politikai erő. Ehhez előbb az kell, hogy sajátmagát győzze meg, hogy az egyedi ember is fontos. Azt kell felismernie, hogy aktívnak kell lenni, mert aki nem tesz semmit, pont az ellenérdekű, de aktív emberek káros politikai tevékenységét segíti elő. Aztán ne csodálkozzon, hogy szarba került, saját magának, lustaságának, butaságának köszönheti sorsát. Belerángatja a pöcegödörbe azokat is, akik aktívan akarnak érte is tenni. De hát a saját maga aktiválását önmagának kellene bekapcsolni, ahhoz mire erre a szintre eljut, az nagyon sok időbe telik, nincs mese ki kell várni. Vagy ha káros eszméket hirdető prókátorok nem várják ki az egyén érettségét, még aktiválják mielőtt saját akarata lesz, akkor bábok válnak, saját akaratuktól mentes zombikká lesznek. (A károst itt úgy értem, hogy a prókátorok felhasználják a zombik tömegét, saját önös érdekük, anyagi haszonszerzésük miatt.)

Sajnos a politika olyan dolog, ha akar az ember foglalkozni vele, ha nem, akkor is fog. Butaság azt mondani, hogy engem nem érdekel. Ez alól senki nem tudja kihúzni magát. Akkor már inkább legyek aktív, hogy a tükörbe szembe tudjam köpni magam, ha mégis rossz lóra teszek. Inkább én, mint más. A szembeköpéskor revidiálhatom magam, és az addigi nézeteimet felülbírálhatom, következő próbálkozásnál helyesebben dönthetek. Legyek tevőlegesen részese sorsom alakításában.

Ha nem aggódunk jövőnkért, és csak tingli-tanglizunk jelenünkben, mit várhatunk el?

Lehetséges, hogy nem értem azt, amit Einstein akart mondani ezzel az idézettel, mert csak arra szolgált, hogy felesleges idegesíteni magunkat olyasmi miatt, ami azelőtt talál meg bennünket, mint ahogy azt mi remélnénk. De legalább jó ürügy volt arra, hogy kifejthessem nézeteimet a ”nem foglalkozom én a politikával” jelenségről.