2010. nov. 24.

MERÉNYLET AZ EGÉSZSÉG ELLEN

Mint ahogy máskor is volt rá alkalom, barátaim blogjai olvasásakor ötlődnek fel gondolatok, amiket érdemesnek tartok kiadni burámból. Így vagyok most is, miután elolvastam Georgina barátném legutóbbi bejegyzését.

A disznóvágásban az a legjobb mikor vége van, de csak öreg fejjel. Mert gyermekként, én legalábbis, jobban vártam, mint a karácsonyt.

Vegyes izgalommal vártam a bőség idejének beköszöntét, mert a coca leölése, bizony, lelkileg mindig megviselt. Később, aktív koromban is megmaradt ez a viszolygásom. De le kellett küzdenem, mert szükség volt bivalyerőmre a disznó lefogásánál. Később, feleségem nagybátyával, egy kötél segítségével, olyan tökélyre fejlesztettük ki a ezt hóhér technikát, hogy bármilyen nagy disznót ketten ki tudtunk végezni. Nem vagyok büszke tudományomra, ami aztán betegségem miatt elhalványulódott. Legalább ez az egy pozitív hozadéka van testemet kínzó nyavalyának. Nem kell tovább effajta lélekromboló tevékenységben részt vennem. Bár az utóbbi időben a hajnali disznósivítás ritka lett, mint a fehér holló, így bajomra való hivatkozásra sincs szükség a távolmaradásom igazolásához. Egyre kevesebben képesek megteremteni a feltételeket disznótartásához, vagy megkeresni a pénz az élő sertés megvásárlásához. Marad a csórikámnak a szuper-hipermarketeknek a fene tudja min hizlalt disznójának a húsa. Abból, még ha meg is feszül, akkor sem tud olyan finom pecsenyét tenni a friss puha kenyér, meg a savanyú mellé az asztalra, ahogy anyám, később az anyósom. A másik kedvencemről nem is beszélve a finom friss töpörtyűről. ― Koleszterin, koleszterin ― Káros, riogatnak az orvosok. Meg hizlal is. De hát ami ebben az életben jó, az vagy hizlal, vagy erkölcstelen.

Azt hiszem körül kell néznem a spájzban, mert átmentem Pavlov kutyájába, és a követelőző gyomornedveimet muszáj lesz valami koleszterin tartalmú étekkel lecsillapítani.

3 megjegyzés:

  1. Bizony igaz, a frissen leölt házisertés húsa sütve összehasonlíthatatlanul jobb, mint a "nagyüzemi"! Én is azt részesítettem előnyben, akárcsak Georgina, csak először a nyers bőrt rágicsáltam. Szeretem is, meg afféle "rituális" szokássommá vált. Friss töpörtyű, még langyosan, friss fehér kenyérrel, lilahagymával! Húúú, de finom! Mi pörcnyomóval kinyomtuk a már barnára sült töpörtyűt, amúgy "zörgősre". Nagyanyám végighúzta a halmon a fakanalat és ha finoman zizegett, akkor volt jó. Mellesleg az olvadt forró zsíron úszó töpörtyűket is így ellenőrízte, no meg a színét. Lassan feledésbe merülnek a régi "trükkök". Sajnos!

    VálaszTörlés
  2. Nem akarlak benneteket hergelni de a hétvégén újból ilyenben lesz részem mert a komámasszonyék is vágnak,és persze mindig segítünk egymásnak!Szóval megígérem rátok gondolok ha eszem,és virtuálisan küldök egy kis kóstolót!

    VálaszTörlés

A havi legtöbbet látogatottak, de nem biztos, hogy a legjobbak is. Top 10