2010. nov. 30.

LÁNYOK, LÁNYOK, MI LESZ VELETEK?

Szüleitek szívatnak benneteket ezerrel. Ez a szívatás a fiúkra is vonatkozik

Nem csak az én „rosszindulatú” gondolkodásom mondatja velem, hanem nagyon valószínű mások is hasonlóan látják e jelenséget, ami ennek a bejegyzésnek témája. Nem csak az idősebbek, hanem egyes koravénen gondolkodó fiatalabbak is látják, hogy itt nagy bajok vannak. Tisztelt szüleitek nem készítenek fel kellő mértékben benneteket arra az időszakra, amikor Nektek kell a haló szüleitek hiányában a terheket viselni. Pusztán az ő gyengeségük miatt nem kaptok olyan kellő edzést, ami miatt majd képesek lennétek elviselni független életetek gerincropogtató nehézségeit.
Élettapasztalatom azt mondja, hogy az idő múlásával ez mindig több lesz. Mert a jövő nem olyan heppy, mint ahogy most a fiatalok életkori vaksága miatt hiszitek. Eddig az élet a rózsaszín oldalát mutatta Nektek, meg fogjátok tapasztalni komorságát is. Na az erre való felkészítés nagyon hiányos. Én azt látom, hogy ezen a téren a lányok helyzete rosszabb, mint a fiúké. Ennek okát sejtem, de kibontása most nem időszerű, nem releváns a fő gondolatmenetemhez. Az erre vonatkozó tapasztalataimat, röghöz kötöttségem miatt, elsősorban a televízióból, meg a számítógépből szerzem. Elszörnyülködve látom, hogy a mai lányok, még a legegyszerűbb hétköznapi háztartási feladatokat sem tudják elvégezni, mint pl-l. egy dinnye felvágása. A főzésről már nem is beszélve. A manapság látható főzőműsorokban, meg valóságshow-kban iszonyat, hogy némelyek miket tudnak néha összeszerencsétlenkedni. Az meg ad absurdum, ha főtt kaját akarnak, majd a fiújukkal megfőzetik. A hagyományos női szerep devalválódik, annak végkifejlete beláthatatlan. Nem az az én problémám, hogy még nincs nekik kellő tapasztalatuk, azt meg lehet szerezni, a hozzáállásukkal van bajom. Az, hogy nem is akarnak. Afelé tendál a világ, hogy szüleik, nagyszüleik jól bevált praktikáira nem lesz már szükség. (Pedig nagyon kellene). El fog tűnni a meghittség, a szeretett, ami a fahéjillatú karácsonyt lengte körül. Lehet, hogy lesz fahéjillat, de nem a nagyi sütijétől, hanem az illatosított csillagszórótól. (Még az is lehet, hogy el fog tűnni a karácsony is, ha nem, amit remélek nagyon, de az silányabb lesz, és átavanzsál kereskedelmi attrakcióvá. Ez nem a témához tartózik ugyan, de ennek a taglalása is megérne egy misét.)

Idővel olyanok lesztek, mint Katherina Zeta Jones kisasszony, ki csak egyszer akart valami egyszerűt összerittyenteni csecsebecse konyhácskájában. Bimbózó főző tudományának a tűzoltók kivonulása vetett véget. Ezt ugye nem akarjátok. Akkor tegyetek ellene! Olyant kívánok, ami lehetetlenség. Nem! Csak iszonyatosan nehezet. Le kell küzdenetek önmagatok ördögét. Ellent kell állni a fogyasztói társadalom kísértésének. Szembe kell menni a trenddel. Nektek kell sarkatokra állni, ha nem akarjátok, hogy szomorú jövőtök legyen. Ha nem megy, akkor nektek annyi. Önmagatoknak kell álljt parancsolni, amit szüleitek nem tudtak, a megfelelő időben megtenni.

7 megjegyzés:

  1. Én úgy látom, hogy sajnos egyre többen szeretnének "csak jól élni", de azért a jó életért nem akarnak tenni semmit! Azután, mivel ezzel a szemlélettel nyilván nem sikerül, mindent és mindenkit hibáztatnak. Istent, embert és hazát!

    VálaszTörlés
  2. A „mindig más a hibás” szemlélet ismerem, veled egyetértek.

    VálaszTörlés
  3. Mindkettőtökkel egyetértek és úgy van szerintem is,hogy a hozzáállással van a legnagyobb baj! Mert valóban nem is akarják! És valóban mindenkit hibáztatnak érte,hogy is mondják? A mások szemébe a szálkát is,a sajátjukban a gerendát sem?

    VálaszTörlés
  4. Tudtam, hogy gondok vannak.Dehát ekkora a baj?

    VálaszTörlés
  5. Onnan gondolom, hogy nagy a baj, hogy a fiam is, a lányom is, ha másban nem is, de ebben velem maximálisan egyetértenek az pedig nyomatékosítja a probléma súlyosságát Ezzel kapcsolatosan fiam a fiatalok szabadszájúsága miatt mondott olyan cifra dolgokat is, amit hatásossága miatt valós formájában kellene leadnom, de ezt jó neveltetésem nem engedi.

    VálaszTörlés
  6. Azért, nem kell eltúlozni!
    Gondolj arra, hogy mit gondoltak, annak idején, saját "őseink", 30-35 évvel ezelőtt rólunk!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én nem túlzok el semmit. Emlékszem a szüleink aggodalmaskodására, csak azóta eltelt 30-35év. Ez idő alatt akkora negatív változások történtek, amik a mostani egyes jó néhány nyitottszemű húszévesekben is felvetik ugyanazokat a gondolatokat, amik bennem is megérlelődtek. Ha az életkorukra jellemző optimizmusuk ellenére is osztják álláspontomat, akkor nagy baj van. Már nem találom azt a Facebookos bejegyzésüket, amivel véleményemet támaszthatnám alá. Hidd el, ők is kiakadnak azon a bénaságon, ami tapasztalható. Olvasd el a blogbejegyzésemre íródott olvasói hozzászólásokat, ha engem túlzónak érzel.

      Törlés

A havi legtöbbet látogatottak, de nem biztos, hogy a legjobbak is. Top 10