A HELYZET VÁLTOZATLAN

Hajdanában megboldogult katonakoromban, volt szerencsém vigyázni a Honvédség első emberére, bár felőlem el is vihették volna, mert még csúzlim sem volt. Ott voltak az Őrezred emberei, akik effektíven vigyáztak rá. Csak afféle alibi szolgálat volt az enyém, mert semmilyen objektív felelősséggel, és kötelességgel sem bírt beosztásom. Hacsak annyival nem, hogy az esetleg betévedő idegeneket elhessegessem. Mint kiskatonának kész haszon volt az a pár nap, mert nekem is került protokoll vendégeknek szánt ételből, sőt italából is. Nem gondolkodtam még el ekkor, a bort iszik, de vizet prédikál szemléletről, nagy boldogan ettem a tejfölös borjúpaprikást, direkt a kisnagy emberünknek repülővel Görögországból hozatott narancsból, és szolgálat ide vagy oda, ittam az elvtárs-urak asztaláról került szeszből. (Lentiben meg ettük a mákos tésztát kenyérrel.)

Hogy miért írtam le, a több mint negyven ével ezelőttieket? Mert összefüggést, majdnem hogy azonosságot vélek felfedezni a mai állapotokkal. Van, ami nem változik.

Múlt hét végén a búcsú napján meglátogatta falunkat hazánk leendő első polgára. Elkísérte a hazai legfőbb katolikus egyházi méltóság. Sleppjükben hozták magukkal az egyik elegáns étterem séfjét számukra étek készítése céljából, és ami még dukált nekik, felszolgálót is. Nagyszerű piárfogás lett volna, ha erről a logisztikai kiváltságról lemondanak, és a helyi, a jó falusi ünnepi ebédet preferálják. Egy ebédfőzést is meg lehetett volna szervezni nagyjainknak, ugyanúgy, mint ahogy a találkozás előkészületeit is a helyiek minden teketória nélkül lerendeztek.

Lehet, hogy ez az elfogadott protokoll, de az is biztos, hogy ellenérzést szül az egyszerű embereknél. Nem értik miért nem jó nekik az a főzt, amit mi is nap mint nap eszünk, és még mégis élünk. Jól felfogott érdekünkben s higiéniás szabályokat akkor is betartjuk, amikor magunknak főzzünk. Felesleges ez óvatoskodás, már olyasbá tűnik, mint egyes sztárok allűrjei. Ha nagyjainkat el akarja tenni láb alól valaki, az arra komolyan rákészül, és nem akadályozza meg semmi terve végrehajtásában.

Ja, és foglalkozik egyáltalán valaki, olyan számukra nem lényeges momentummal, hogy valami falusi tirpáknak mi tetszik, és mi nem?

Vagy ha ennyire majréznak a mérgezés miatt, nem kéne vissza hozni a régi királyi udvarokban valaha létező beosztást, az előkóstolóét?

Nem változik soha semmi sem, csak újabbak jöttek a régiek helyébe. Lásd régebbi bejegyzésemet
Főurak voltak, vannak, lesznek.