2010. júl. 3.
A HELYZET VÁLTOZATLAN
Hajdanában megboldogult katonakoromban, volt szerencsém vigyázni a Honvédség első emberére, bár felőlem el is vihették volna, mert még csúzlim sem volt. Ott voltak az Őrezred emberei, akik effektíven vigyáztak rá. Csak afféle alibi szolgálat volt az enyém, mert semmilyen objektív felelősséggel, és kötelességgel sem bírt beosztásom. Hacsak annyival nem, hogy az esetleg betévedő idegeneket elhessegessem. Mint kiskatonának kész haszon volt az a pár nap, mert nekem is került protokoll vendégeknek szánt ételből, sőt italából is. Nem gondolkodtam még el ekkor, a bort iszik, de vizet prédikál szemléletről, nagy boldogan ettem a tejfölös borjúpaprikást, direkt a kisnagy emberünknek repülővel Görögországból hozatott narancsból, és szolgálat ide vagy oda, ittam az elvtárs-urak asztaláról került szeszből. (Lentiben meg ettük a mákos tésztát kenyérrel.)
Hogy miért írtam le, a több mint negyven ével ezelőttieket? Mert összefüggést, majdnem hogy azonosságot vélek felfedezni a mai állapotokkal. Van, ami nem változik.
Múlt hét végén a búcsú napján meglátogatta falunkat hazánk leendő első polgára. Elkísérte a hazai legfőbb katolikus egyházi méltóság. Sleppjükben hozták magukkal az egyik elegáns étterem séfjét számukra étek készítése céljából, és ami még dukált nekik, felszolgálót is. Nagyszerű piárfogás lett volna, ha erről a logisztikai kiváltságról lemondanak, és a helyi, a jó falusi ünnepi ebédet preferálják. Egy ebédfőzést is meg lehetett volna szervezni nagyjainknak, ugyanúgy, mint ahogy a találkozás előkészületeit is a helyiek minden teketória nélkül lerendeztek.
Lehet, hogy ez az elfogadott protokoll, de az is biztos, hogy ellenérzést szül az egyszerű embereknél. Nem értik miért nem jó nekik az a főzt, amit mi is nap mint nap eszünk, és még mégis élünk. Jól felfogott érdekünkben s higiéniás szabályokat akkor is betartjuk, amikor magunknak főzzünk. Felesleges ez óvatoskodás, már olyasbá tűnik, mint egyes sztárok allűrjei. Ha nagyjainkat el akarja tenni láb alól valaki, az arra komolyan rákészül, és nem akadályozza meg semmi terve végrehajtásában.
Ja, és foglalkozik egyáltalán valaki, olyan számukra nem lényeges momentummal, hogy valami falusi tirpáknak mi tetszik, és mi nem?
Vagy ha ennyire majréznak a mérgezés miatt, nem kéne vissza hozni a régi királyi udvarokban valaha létező beosztást, az előkóstolóét?
Nem változik soha semmi sem, csak újabbak jöttek a régiek helyébe. Lásd régebbi bejegyzésemet
Főurak voltak, vannak, lesznek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A havi legtöbbet látogatottak, de nem biztos, hogy a legjobbak is. Top 10
-
Joe bácsi a Kiss lányokról írt blogja adja apropóját bejegyzésemnek. A Kiss lányok judo mérkőzéseiről irt benne, való igaz, nagyon ügyesek...
-
A fertőszentmiklósi vasútállomásnál a kerékpárosra olyan veszély leselkedik, ami az égből jön. Az aesculus hyppocastanum, magyarul a bokréta...
-
Ne tévesszen meg senkit a cím, mert mást is takar, a kapitalizmussal is kapcsolatos. De amit a cím alapján gondolt először a cikkről, arra...
-
Magyarországon (de a világon is) törvényesen a hatalom olyan trükkösen megpuccsolta a népet, hogy az istenadta észre sem vette. Magyarország...
-
Fals a cím, igen. Ha a szlovák szót becserélném lengyelre, nem tűnne furcsának. Pedig de szép lenne, ha a címben foglaltak igaz lenne. Nem á...
-
Van-e értelme ennek a blognak az írásának? Lehet, hogy nincs, mert a mai világban annak van rációja, amiből pénzt kerül az asztalra. Ebből a...
-
AMI CSAK ÚGY ESZEMBEJUTOTT KÉZILABDA Plusz adalék a tegnapi bejegyzésemhez . Az általam veszélyesnek tartott küzdő sportok mellett van egy...
-
Lenin elvtárs mondta, hogy ami nem megy, azt ne erőltessük. Mégis politikai utódai nem hallgattak a nagy tanítóra. Én hallgattam rá. Igaz há...
-
A mai napra nincs semmi aktuális bejegyezni valóm. A jobb időre való tekintettel inkább a levegőn mulattam az időt és kerekeztem. Kényszerűs...
-
Sértő a cím? Igen az. De csak annak, aki ezen irománynak elolvasása után eszmél rá, hogy beetették. Az eszmélése elején sérti, de miután te...

Ezek a dolgok valóban ellenérzést szülnek, és rendkívül illetlen is. Ilyenek a mi hazánk "első" emberei. Ez van.
VálaszTörlésTeljesen egyetértünk!
VálaszTörlés"Főurak voltak, vannak, lesznek."