Mint történt kis poros, álmos falumban. Az egyik elszármazott asszonyka fia, azzal állított be nagypapához, hogy meghalt a leánya. A temetési költség fedezésére adjon neki 200000 Ft-t. Szegény atya kezdeti sokk után, ami gyermekének elvesztése feletti bánata okozott, rögtön kiharangoztatta a szomorú hírt a református templomban. A harangszó elhangzása után derült ki, hogy a hír álhír volt. Nem halt meg senki, csak az unoka akart ilyen ocsmány módón pénzt kicsalni a nagypapától.
Most jöhetnék a hátországi dumával, hogy mivé fajult a világ, de ez nem irható jelenünk rovására, mert aljas emberek régebben is voltak és a jövőben is lesznek. Eredendően benne van minden emberben a bűn elkövetésének lehetősége. Csak erkölcsi értékítéletének szintjétől függ, hogy átlépi-e ezt a szintet, avagy nem. Az unokánál ez küszöb nagyon alacsonyra sikeredett.
Lehetséges, hogy ez az intermezzo is besegített nagypapa agyvérzésébe, amely kis idő múlva ledöntötte lábáról. Ha igaz az a mondás, hogy hosszú élete lesz, kinek halálhírét keltik, akkor az unoka még nagyon sokáig várakozhat, mire jussához jut. Jól kicseszett magával.
Erre mondják, hogy ez a sztori, még viccnek is rossz.
Szomorú vicc ez. De nagyon.
VálaszTörlésLehet, mire odaér az unoka, érte már senki nem lesz ki jó szívvel meghúzatná a harangot.
VálaszTörlés- Szomorú, az nem kifejezés
VálaszTörlés- Lehet? Szerintem ő érte biztos, hogy nem, mert nem ez egyetlen "erkölcsös” megnyilvánulása, amit kontójára írhatnak.
Nagyon szomorú!
VálaszTörlésMondjuk ilyen unokát kívánok mjad neki is, ha megéri ezt a kort.
VálaszTörlés