HULLARABLÁS

Az élet drága, de a vége még drágább. Tudom, hogy szembemegyek az árral, mikor ellenérzésemről adok bizonyságot a temetkezési költségekkel kapcsolatban. Egy számlázási tétel indította el nálam a vezérhangyát. Nem elég a gyászolók fájdalma, még keselyűként is csapnak le rájuk mindenféle abszurd tételek felszámolásával betonszívű temetkezési vállalkozók.
Rosszul fogalmazok, csak a törvény, vagy szabályozok vagy, mit tudom én, hogy mi alapján számolnak, a lehetőségeiket maximálisan kihasználó üzletemberek. Biztos, hogy törvényes, csak abszurdnak ható tételek is szerepelhetnek egy temetkezési ceremónia végszámláján. Mint például felszámolják a temetői úthasználati díjat. Bizonyára hasonló elvek vezérelték ennek, és a többi hasonló tétel kitalálóját, mint a különböző adónemek kiötlőjét. Mindenféle ürüggyel lefejni a kényszerhelyzetben levőt. Föld felett nem maradhat senki ilyen meleg időben, meg egyébként se. Az adót az állam, ha önkéntesen nem fizetik be, akkor erőszakkal elveszi. Kényszerűségből fizetni kell, ha van miből. Ha nincs, akkor elveszik amije csak van, de az életét meghagyják. Mehet földönfutónak. Mehet bármerre, csak arra ügyeljen, ne haljon meg mert a temetőben úthasználati díjat kell fizetnie. Hacsak nem időzíti elhalálozását, egy frissen ásott sírgödör belülről való megszemlélése idejére. Mert még hála Istenek, az élőre nem vonatkozik ez a pénzügyi szabályozás. Ő még temető látogatási díj megfizetése nem kötelezett. Ebben az országban már meghalni sem érdemes. Hogy más országokban is komoly költségekbe veri hozzátartozóit a szemtelen elhunyt? Igen. De ott is, és nálunk is az ár és a kapott szolgáltatás nincs még köszönőviszonyban sem egymással. Ott is, és itt nálunk is ugyanolyan pénzsóvárság van. Bárki bármit mondhat meglátásommal ellenezve, mint az életben oly sok mindenben, ebben meg főleg arra megy ki a játék, hogyan lehet minél jobban lehúzni a polgárt. A temetkezés drága „mulatság”

Azzal én tisztában vagyok, a bejegyzésem elején írtam is, szembemegyek az árral. De az még nem jelentheti azt, hogy nincsen igazam. Itt is maximalizálni kellene az árakat. Mint ahogy a gáz áránál bevezetik a hatósági árat. De akkor nincs szabad verseny, ami a fejlődés alapfeltétele? Versenyben vannak vesztesek is, akik elhullnak. Nekik irány a temető. Ha egyáltalán az általam javasolt új árat, a kapunyitási díjtételt valamilyen utón–módón ki tudja egyenlíteni.

Mindenkitől, aki morbidnak érzi szövegelésemet, attól elnézést kérek. A natúr élet már csak ilyen. Ettől szörnyűbb dolgokkal is találkozhat a neten