Előrebocsátom, mondandóm mindkét része valójában fikció. Sajnos, és szerencsére semmi konkrétumhoz nem köthető, csak agytekervényeim hülye játéka. Ez blog az én játszóterem, itt leírhatók bármit, ami eszembe jut. Még ha baromság is. Sose lehet tudni, ki mit tud belőle hasznosítani. Nyugodtan merem leírni, mert egyik abszurdum sem fenyeget. Bár matematikailag a másodikra nagyobb esélyem van, mint az elsőre.
Ha az embernek sok pénze van az is baj, ha meg kevés az meg még nagyobb, ha nincs az meg pláne. Egy átlagos hétköznapi embert összeroppanthatja egy lottó ötös. Agyilag zokni lesz. Ha meg nem lesz neki emiatt problémája, akkor nem átlagos. Aggodalom tönkrevágja, főleg akkor, ha nem akar a megszokott környezetéből kiszakadni.
Ha netalántán mégis Fortuna kegyeltje lennék valamelyik családtagom révén, mert én nem lottózom, van még más ötletem is a sok pénz okozta kellemetlenségek elkerülésére. Azért is merem közzétenni az egyik eshetőséget.
A hirtelen megtollasodás szemet szúr. Főleg ha fekete üvegű szuperkocsik jelennek meg az eddigi szerény hajlék előtt. Hamar ráuszítja valamelyik helybeli jóakaró valamelyik ellenőrző szervet. Hacsak ki nem szivárogtatjuk az alibi hírt, miszerint az internet révén egy jó zsíros tanácsadói posztot kaptunk titoktartási kötelezettség miatt egy beazonosíthatatlan cégnél, vagy hivatalnál. Az már más kérdés, hogy beveszik a mesét, vagy nem, de a sötét autók miatt vagy állami, vagy alvilági körökre gyanakodnának, nem fognak kutakodni utánunk, az tuti.
A másik ötletem igencsak morbid. Egy Hofi vicc indította el nálam a kergeséget. Nem tudom pontosan idézni, de valahogy így szólt: a moszkvai bábuska vője felé megfogalmazott kívánsága, hogy a Kreml falába temessék el. Másnap délben lóhalálával jön a vő.
─ Mama ne kérdezze, hogy hogyan és mennyiért intéztem el. Gyorsan készülődjön, öltözzön, mert háromkor temetés. ─
Lehet, hogy egyesek azt tarthatják rólam, hogy ez az ember agyilag totálkáros, mert ilyesmivel foglalkozik. Annak Agatha Cristie is degenere, mert az ő agyából ettől jóval cifrább dolgok is kipattantak már.
Drága az élet, de drága a halál is. Legegyszerűbb lenne felszívódni nyomtalanul. Erre van egy kétségbeejtő ötletem. Nem kell hozzá más, mint beszűkült idegállapot, precíz tervezés, és még precízebb kivitelezés. Ajaj, hisz az egyik kizárja a másikat, de lehet, hogy tévedek? Kint az erdőben, bent a sűrűben ásni egy hosszúkás gödröt. A kitermelt földet egy pöcökkel kitámasztott, a gödörrel azonos hosszúságú élire állított deszkatábla mellé kupacolni úgy, hogy a jobb sorsa is érdemes hitehagyott stukkerral megszabadítva magát a földi lét minden „finomságától” a kitámasztó karóra és a testére kötött rövid kötéllel megoldaná örökre eltűnését erről az árnyékvilágról. A nyomokat meg a természet majd eltüntetné. De…
Vagy akár lehetne ennek a bejegyzésnek a címe Vágyálom, ami így már, egyben korunk kritikája is lehetne.
Azon már én is filóztam, mit tennék, ha megnyerném a lottó ötöst? Bár nem tudom miért meditáltam rajta, mert nem játszok. :)
VálaszTörlésAzt viszont nem hiszem, hogy így kellene elmenni!
Mennyi "barát", meg szinte soha nem látott rokon lenne hirtelen. :)
VálaszTörlés