Néha látok disszonanciát, amit nem hagyok szó nélkül. Pedig azt kéne. Nem kell (kellene) minden rendellenességet észrevenni. Kis falú lévén csak rébuszokban lehet beszélni olyasmikről, ami ad abszurdum, hogy az érintettek személyességi jogait sem sértsék. Sokkal egyszerűbb lenne, ha világosabban írnám le, ezáltal könnyebben érthetőbb volna polémiám.
Kellemetlen helyzetbe nem akarom keverni sem magamat, sem famíliám tagjai, ezért konkrétumokat nem írok. Ha mégis valaki magára ismer, a szokásos sablon szöveg szerint az csak a véletlen műve lehet. Aki akar, az okulhat belőle. Egy kívülálló sokkal tárgyilagosabban látja, láthatja az adott szituációt, mint egy bennfentes. Azt is vegye figyelembe, hogy a kimondott jó szándék vezérel, mikor ezt az írásomat megjelentetem.
A szocializálódás egy olyan folyamat, ami az emberi élet végéig tart. Szerintem. Mindig kell változnunk, hisz a közeg amiben élünk, állandóan változik.
Ezt mindenki tudja, hisz ösztönösen ezt csináljuk. Ez evidens, csak legfeljebb még így leírva nem láttad. Felesleges szülői aggodalom miatt nem engedi össze a növekvő emberpalántát azonos életkori társaikkal elejétől kezdve, kizárja a társas játékból. Ezáltal megfosztja a szükséges szocializálodás lehetőségétől. Ennek hátrányait nagyobb korában éli meg, nem fogja tudni, hogy mi a fene okozhatja kirekesztésének, és rosszul létének okát. A kirekesztés miatt nem tud kellően figyelni környezet jelzéseire, mikor pedig a nagy többség normái szerint kell mindenkinek élni.
Ha figyelembe vesszük ezeket a visszajelzéseket, csak úgy tudunk kellően igazodni. Ha nem így teszünk, viszonylag rövid tolerálás után, a hétköznapi embert a közösség ki fogja taszítani magából. Amennyiben nem vesszük a lapot, téves személyiségünk fog kialakulni. Egyszerűbbre lefordítva, aki nem normálisan viselkedik, az kitaszított lesz, mehet az erdőbe remetének, vagy börtönbe, vagy a diliházba kerül. A három hely mindegyike rossz. Vagy megmurdel. Önmaga lesz okozója jobblétre szenderülésének, vagy segítenek neki, ez esetünkben, részletkérdés. Na ez a legrosszabb dolog. Sok-sok visszajelzést fogadunk be, azokat átlagoljuk, és a végeredmény szerint élünk. Vagyis előbb-utóbb az átlaghoz fogunk hasonlítani, ugyanakkor megtartva egyéniségünket is. A környezetünkre való tudatos ráfigyeléssel, gondolkodással megkönnyíthetjük az orientálásunkat. Meg a közösségről kapott kicsi és nagy pofonok is terelnek a helyes irányba felé bennünket.
Tettei révén pozitív értelemben csak az tud a közösség átlagszintje felé emelkedni, kinek az átlagtól magasabb szintű, megóvott jó adottságai is vannak.
A szocializálódás egy olyan folyamat, ami az emberi élet végéig tart. Szerintem. Mindig kell változnunk, hisz a közeg amiben élünk, állandóan változik.
Ezt mindenki tudja, hisz ösztönösen ezt csináljuk. Ez evidens, csak legfeljebb még így leírva nem láttad. Felesleges szülői aggodalom miatt nem engedi össze a növekvő emberpalántát azonos életkori társaikkal elejétől kezdve, kizárja a társas játékból. Ezáltal megfosztja a szükséges szocializálodás lehetőségétől. Ennek hátrányait nagyobb korában éli meg, nem fogja tudni, hogy mi a fene okozhatja kirekesztésének, és rosszul létének okát. A kirekesztés miatt nem tud kellően figyelni környezet jelzéseire, mikor pedig a nagy többség normái szerint kell mindenkinek élni.
Ha figyelembe vesszük ezeket a visszajelzéseket, csak úgy tudunk kellően igazodni. Ha nem így teszünk, viszonylag rövid tolerálás után, a hétköznapi embert a közösség ki fogja taszítani magából. Amennyiben nem vesszük a lapot, téves személyiségünk fog kialakulni. Egyszerűbbre lefordítva, aki nem normálisan viselkedik, az kitaszított lesz, mehet az erdőbe remetének, vagy börtönbe, vagy a diliházba kerül. A három hely mindegyike rossz. Vagy megmurdel. Önmaga lesz okozója jobblétre szenderülésének, vagy segítenek neki, ez esetünkben, részletkérdés. Na ez a legrosszabb dolog. Sok-sok visszajelzést fogadunk be, azokat átlagoljuk, és a végeredmény szerint élünk. Vagyis előbb-utóbb az átlaghoz fogunk hasonlítani, ugyanakkor megtartva egyéniségünket is. A környezetünkre való tudatos ráfigyeléssel, gondolkodással megkönnyíthetjük az orientálásunkat. Meg a közösségről kapott kicsi és nagy pofonok is terelnek a helyes irányba felé bennünket.
Tettei révén pozitív értelemben csak az tud a közösség átlagszintje felé emelkedni, kinek az átlagtól magasabb szintű, megóvott jó adottságai is vannak.
Így igaz, mindig változunk. Még azok is, akik szándékkal küzdenek ellene és fennen hangoztatják: -ők márpedig nem! Dehogynem. Szocializálódás? Nehéz kérdés. Akit rosszul indítanak, egy idő után már nem is akar. Ahogy írod is, mit kapott, mit hozott magával a szülői házból?
VálaszTörlés"Aki nem normálisan viselkedik, az kitaszított lesz". Például a fiamat nem kereszteltem meg, ezért furcsán néztek engem is a fiamat is. Konkrétan ott vált el a shitt a májtól, amikor vallás órára kellett menni. Mivel a gyerekek zöme katolikus, a fiam meg nem praktizálja azokat a hókuszpókuszokat, nem fogadták be a katolikus vallás órákra. A reformátusokhoz jár. Azt akarom mondani, hogy ez egy fajta bemutatkozásunk is volt, hogy furcsák vagyunk, nem élünk a társadalmi normák szerint. Meg aztán az kiverte a normalitás biztosítékát, hogy csarnokban lakunk, nem tömbházban, mint minden rendes polgár. Ez az egész másságunk abba kerül, hogy a gyermekek szülei nem szocializálódnak velünk, illetve nem támogatják a gyerekeink barátságát.
VálaszTörlésDe észrevettem, hogy ez a szocializálódás mértéke, minősége, nagyon függ attól, hogy ki milyen új autót vásárolt. Észrevettem, amikor egy este vártuk a gyermekeinket az osztálykirándulásról, külön csoportban voltak a gyalogosok, külön a béemvések, audisok. Nem keveredünk. Ki tudja milyen ragályos lehet a gyalogság, hát még a harminc éves old mobil.
A családok közti haverkodásokat is nagyon meghatározott griller tesztek határozzák meg, vallás, a valláson belüli funkció, vagyoni helyzet, munkahelyi státus, stb, ezek mind mind döntő tényezők. Semmi esélye sincs egy olyan embernek a töbséggel szocializálódni, amelyik legtöbb alap feltételnek nem felel meg.
Így a kirekesztődés szinte automatikus.
Valaki mondja meg, hogy mi az a „NORMÁLIS VISELKEDÉS”??
VálaszTörlésAhányan vagyunk, szinte annyiféleképpen „viselkedünk”, különféle helyzetekben, miközben próbálunk valamiféle íratlan „társadalmi normához” igazodni!
Ámde, aki nem tud járni/vak, annak a „járás”/”látás”, stb., NEM „normális viselkedés”!!!
Ezt kéne valahogy tudatosítani, egyes agyatlanok fejében
Sajnos én tudom,hogy mi ez! A fiam nem szocializálódott...,a jogait tudja, de a kötelességét nem! Az apuka minta számára,aki ugyan tanult és dolgozott...jelenleg rokkantnyugdíjas, csak épp az emberekkel nem tud bánni. Nincsenek barátai csak ívó cimborák stb.! A fiunk 24 éves korára nem rendelkezik iskolai végzettséggel,10 osztályon kívül.6 éves kora óta sportol.
VálaszTörlés