FÉLELEM MIATT GYÜMÖLCSLEVES

Szándékomban állt egy rövidke cikk megjelentetése Álompamflet címen, de feleségem kérésére nem teszem közzé. A jó férjnek megértőnek kell lennie oldalbordája óhajtásának, még akkor is, ha véleményem szerint szösszenete nem olyan súlyú, hogy famíliából emiatt bárki is a megüthetné bokáját. Ő azon az elven van, hogy az ördög nem alszik. A női nem (nem a harcias amazonok) óvatosságából a férfi politikusok egy csipetet átvehetnének, talán, nem talán, biztos finomabban alakulna életünk.

Pamfletemet átfogalmaztam, mert az eredetiben megnevesítettem a célszemélyt, de valószínű így is mindenki érti, kire gondolok. („Hanyas vagy? Mi félszavakból is megérjük egymást.”)

Van, amikor az óvatosság is árt, magunknak ártunk vele, ha kussolunk, és nem merjük kinyitni pofánkat. Tetű banda, akik arra bazíroznak, hogy bárminemű gazságot meg lehet tenni a hallgatag, elkábított többség miatt. Ez a hozzáállás rendkívül veszélyes, mert a csönd miatt magasra kerülők, bazi nagyot eshetnek. Én ezt nem akarom. Maradjanak tisztességben olyan magasan, ahová ez a jobb sorsra érdemes együgyű nép emelte őket. Akkor talán senkinek sem  fog megjelenni álmában egy szellemlovas alakja, mint legutóbb nekem. Ismerősömet láttam magyar koronával a fején, ráadásul kopasznak, barna bundában, fehér lovon. A frász jött rám mikor az álommanó távozása, a  megrázkódtatástól teljesen felébredve rájöttem, hogy egyoldalú ismerősöm (akit én nagyon is jól ismerek, de hála a Jóistennek sem ő, sem a vele egykővet fújó be és leosztottja jelenleg nem, és remélhetőleg a jövőben sem fog megismerni), rémképe  valóságot ölthet. Igaz konszolidáltabban, mint a kőbányai, (mindig a sör jut az eszembe [Hofi után szabadon]) akarom mondani nagybányai Horthy Miklós, Rákosi Mátyás, vagy akár Ceausescu idejében. A várható hárommillió koldus országa miatt asszociáltam Horthyra, Rákosira a személyi kultusz, és a koncepciós perek nem alaptalan sejtése, meg a teljhatalom végett. Ceausecura az erőltetett államadósság visszafizetése emlékeztet. Tudjuk mi lett sorsa mind a háromnak, száműzetés és halál. Hiába van az a taktikája, hogy igyekszik jó színben feltüntetni magát, mint az egyik volt főnököm. A népnek nem szimpatikus közölni valóit leosztja a kutyáira. Én nem szeretném, ha ő is hasonló sorsa jutna, de ha így folytatja tovább ténykedéseit, akkor nagyon valószínű, hogy ehhez hasonló lesz végzete. Még jó hogy az ébrenléti rémálom is csak álom volt. Vagy nem?

Még ilyen ártatlan pamflet is jogos félelmet kelthet, nem a címzettnek, hanem a feladónak. Sikerült a politikának elérnie, azt hogy az ember már akkor is fél, mikor okot sem ad rá. Mint akit megrúgott a tehén, most már a zacskós tejtől is fél.

A félelemkeltés az internet korában már nem olyan hatásos, mint a Horthy, vagy a Rákosi korszakban volt. Azok a propaganda technikák a szabad információáramlás miatt már nem alkalmazhatók. Ezt tessék figyelembe venni, a nagy huppanás elkerülése végett.

Feleségem tiltása miatt délelőtt révén inkább a gáztűzhelyet vettem a billentyűzet helyett párfogásba, és családom örömére összerittyentettem, igaz lassan és bénán egy egyszerű gyümölcslevest. Annak végeredménye legalább örömmel tölt el valamennyiünket, nem úgy mint ennek a pamfletnek konklúziója.