A mostani politikai helyzet objektív elemzésére nem vállalkozom, nagyképűség lenne részemről, ha mégis merészkednék. Pedig arra lenne szükség, de mivel ember csinálja azt is, szubjektivizmustól mentesen lehetetlen. Tehát csak megközelítő objektivizmus létezik. Lehetséges, sőt biztos, hogy a nem tárgyilagos megítélésem elferdítené a józan ítélőképességemet a valóságtól, és téves következtetést vonnék le. Ezért csak egy hitetlenkedésemet, óhatatlanul felvetődött kérdéseimet írom le.
Az nem létezik, hogy a jelenlegi hatalom ördögi praktikái révén mindig mindenben úgy tesz, hogy az átlag ember, amilyen én is vagyok, ráfaragjon.
- Az létezik, hogy ami hibát csak el lehet követni azt az én drága kormányunk elkövet?
- Miért van mindig az az érzetem, függetlenül attól melyik társaság van hatalmon, hogy mindig az ellenzéknek van igaza?
- Az ellenzék mindig a kisemberek oldalán áll, hogy a következő választásokon őt, az álságos pártot válasszák meg?
- Arra megy ki a játék, hogy a húsosfazékhoz a megvezetettek hozzásegítsék?
- A haza megmentésének hangoztatása csak afféle alibi tevékenység, a saját zsebek megtömésének álcázására?
- De ha az ellenzék kerül hatalomra, miért van, hogy elődeik káros politikáját folytatják?
- A honatyák a választóikat, vagy a pártjukat képviselik?
- A pártokra egyáltalán szükség van?
- Miért van az, hogy csak akkor térnek az észre az emberek, mikor már késő?
- Miért van, hogy mindezek ellenére reménykedek/reménykedünk?
- Az nem lehetséges, hogy nyíltan, vagy illegalitásban munkálkodik már egy normális erő?
- Vége lesz ennek az eszement állapotnak?
- Ha vége lesz, az hogyan lesz?
- És utána mi lesz?
Nem tudom, nem tudom, és nem tudom
Azért pár kérdésedben benne van a válasz is.
VálaszTörlésViszont a legfőbb kérdést nehéz megválaszolni.
Legalább is szerintem legfőbb. Nem tudom a végét.
Azért a bejegyzésnek ez a címe.
VálaszTörlésA nem tudom nemcsak az utolsóra vonatkozik, hanem azokra is melyek végére nem tudok pontot tenni.
-Létezik a jelek szerint. Sok hibát vétenek.
VálaszTörlés-Mert az ellenzék mindig hozzánk szól. Érdeke.
-Igen. Azért és addig áll az oldalunkon, míg érdeke.
-Arra. Ha hatalomba ért, akkor már ott is akar maradni és akkor már nem csak az érdekei, de a kényszer is mozgatja, részin mert ami rámaradt is behatárolja a mozgást, másrészt mert tudja nem lesz ott örökké.
-Alibi és duma! A hazát nem kell megmenteni. Szolgálni kellene!
-Mert általában kényszerpályára is kerül a sok függőség, elkötelezettség miatt, másrészt meg nem sok lehet a módszerek béli különbség, ha a cél hasonló. Zseb! Hatalom! Zseb!
-Egyértelműen a pártjukat. Hisz megmondják nekik mit kell szavazni. Kell! Különben fizet vagy súlyosabb esetben repül.
-Jó kérdés. Mindenütt a világon, vannak. Csak nálunk az a baj, hogy nem csak a hasonlóképp gondolkodókat tömöríti egybe, hanem a másként gondolkodót meg kirekeszti. Nálunk még mindig ellenségképekben megy a gondolkodás, kommunikáció.
-Soha nem késő! Csak itt sincs összefogás. Még az ellenzékek is széthúznak. Nem beszélve a félelemről.
-A tehetetlenség érzése elleni védekezés lehet a reménykedés oka. Talán.
-Nem lehet. Nyoma lenne. És nincs!
-Vége kell legyen egyszer. De soha nem a kormányon lévők akaratából lesz vége. Mikor? Nem tudom. Szerintem most nincs ember aki tudná.
-Inkább nem vizionálom. Én sötéten látok ebben az ügyben.
-Utána, ha nem változtatunk a rossz gyakorlatokra lehetőséget biztosító törvényeken, módszereken, gyakorlaton .... akkor rövid időn belül megint csak visszaesünk és ugyan ez lesz ismét.
Mi választópolgárok vagyunk a foglalkoztatók. Csak épp az alkalmazottakat hagytuk a fejünkre nőni és ők diktálnak mindenben. Nem nekünk dolgoznak, nem értünk, hanem magukért. A szabályzókat is így igazítják /lsd. Alkotmány/. A mostaniak nem átallották be is vallani. Megkötik az elkövetkezendő kormányok kezét ha tehetik három-négy ciklusra is.