HÁTULRÓL MELLBE

Van egy morbid ötletem, ismerve önmagamat, meg is fogom valósítani. Az utolsó bejegyzésem akkor fog megjelenni, mikor nekem már minden mindegy lesz. Vagy már meghaltam, vagy olyan magatehetetlen állapotban leszek, hogy nem tudom az időzített bejegyzésem megjelenését mindig egy hónappal elhalasztani. Az is lehet, hogy valami épületes csínytevésem miatt beutaltak valamelyik hazai bentlakásos rácsos akadémiára.
(Internet hozzáférési lehetőség itt úgy gondolom, rendkívüli akadályokba ütközne, de az is lehet, hogy tévedek.) Életvitelem miatt az első kettő a valószerűbb. Akkor pedig, már igencsak olyan helyzetben vagyok, hogy akár már büntetlenül is elmondhatnám leplezetlen véleményemet, és nem kellene egyesek túlzott erkölcsi érzékenységétől tartanom. Akár az anyjukat is szidhatnám, minden retorzió veszélye nélkül. Lehet, hogy butaság részemről elszalasztani ezt az egyszeri kivételes alkalmat, mert néhány ember igazán megérdemelné, hogy válogatott szidalmakkal illessem személyét. Inkább még most sem, büntethetetlenségem ellenére sem. Úriemberebbnek tartom magamat, mint némely, a parlamentben egymást szidó képviselő. De hát mit is érnék el vele. Az anyukája lenne egészségesebb szidalmaim miatt, ahogyan gyermeke tevékenységét minősíteném. Pedig ők is hozhattak volna, akár életük feláldozásával is, áldozatot drága kis hazánknak azzal, hogy a most prosperáló illusztris személyiségeknek fejük születéskor beleszorult volna a szülőcsatornájukba. De felesleges lett ez az áldozatvállalás, mert ha ilyen módón minden leendő becstelen ember születése ekkora áldozatot követelt volna, már csak néhány személy lézengene a Kárpát medencében. Jött volna külhonból helyette másik. Fineszesek, amivel az a baj, hogy eszük hozadékát nem közösségre, hanem a saját magukéra fordítják. A mindenkori döntéshozók úgy kavarnak, mintha a közösség érdekében cselekednének, de közben egy frászt. A jól „megérdemelt” pecsenyéjüket sütögetik. Önös céljaikra használják azt a felhatalmazást, amit a „homályosan” látó szavazóiktól kaptak. Ezért rossz az a módszer, hogy minden néző, de jól nem látó ember is leadhatja voksát. De hát ki mondja meg bárkinek, hogy Te még arra is alkalmatlan vagy, hogy felelősséggel lead a szavazatódat? Vagy tovább ringatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy majd csak egyszer eltűnik a hályog mindenki szeméről? És akkor nem kell szidalmazni senkit sem, még a büntethetetlenség mögé bújva sem, mert csak jó, és okos emberek fogják érdekeinket képviselni.


Még jó,hogy a célszemélyek nem tudnak a sorok között olvasni (vagy csak azt hiszem), mert ha igen, (vagy ha komolyan vennék replikámat) akkor garantált kapnék beutalót „jutalomüdülésre”