Nyugodság, nem Tolsztoj hatalmas regényméretével hasonlatos bejegyzésem terjedelme, csak a címet vettem kölcsön a tőle. Azt a dicséretet kapta személyem egy emailban, - blogjaim kapcsán - hogy sokoldalú vagyok. De én csak idegen tollakkal ékeskedek, mert sok tippet feleségem, gyermekeim, a családon adják. Ugyanúgy, mint ennek a bejegyzésnek az ötletét is, amivel most foglalkozom, Norbitól, lányom vőlegényétől kaptam, kit már ezen kapcsolat révén a családomhoz tartozónak tekintek.
Itt Európában, Magyarországon békeidőben vagyunk immáron 65 éve. Ilyen hosszú háborúmentes időszak, a közelmúlt történelmében, – leszámítva a monarchia háborúit, amelyekben Magyarország területe nem volt érintve - csak 1849-1914-ig volt. Isten őrizzen, még a gondolattól is irtózom, amikor azt a paradoxont írom le, hogy a háborúknak volt jó hozadéka is.
A szavannákon menetrendszerűséggel bekövetkező tüzekhez tudnám hasonlítani. A tűz után megújul a természet. Jelen társadalmunk megújulására is tisztítótűzre lenne szűksége? Mert 65 év állóvízben még a 89-es rendszerváltást is beleszámítva, nem volt akkora megrázkódtatás, ami után joggal mondhatnánk, tiszta lappal indulhattunk/indulhatunk. Vagy van valamelyes tüzecske, minek intenzitását én keveslem? Vagy csak türelmetlenkedem, mert nem látom a lángot? Ha jól belegondolok, nem is akarom, mert az fájdalommal, könnyel, halállal jár. Nem akarom, de mégis van. Mármint a halál, a látható láng nélkül. A mai levitézlett életünkben mindezek a felsorolt negatívumok jelen vannak. Van, aki nem bírja a könnyet, fájdalmat, és a halálba menekül, a már egy ideje létező „békebeli” háború elől, miatt. Hogy létezik ez a háború, azt áldozatai igazolják. A háború menekültjei azonosak a rengeteg hajléktalannal, az egzisztenciájukat vesztett emberek tömegével. A szenvedés, nélkülözés is jelen van, szerencsére nem párosul mellé fegyverropogás. Az igaz, hogy enyhébb fokozatban, de időtartamban sokkal hosszabb ideig, mint amíg egy tényleges front el nem vonul.
Summa summarum: az áldozatok egyfajta békebeli háborút élnek meg. A jelenkor társadalmának kárvallottjai legalábbis azt annak érzik. Gondolom én.
2010. nov. 1.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A havi legtöbbet látogatottak, de nem biztos, hogy a legjobbak is. Top 10
-
Egy önvizsgálat eredményét teszem publikussá azzal a nem titkolt céllal, hogy mások is profitáljanak belőle. Az a fixa ideám, hogy jobbá teg...
-
Nehéz úgy élni, hogy a netről zsinórban lelombozó információk érnek el. Jobb volt az a békés tudatlanság, amikor éltünk a nagyvilágban, m...
-
Aki nem mélységével, hanem átlagos módom foglalkozik vele, azt könnyen átverhetik, ahogy engem is átvertek anno. De most nem szégyenkezem ...
-
Ne tévesszen meg senkit a cím, mert mást is takar, a kapitalizmussal is kapcsolatos. De amit a cím alapján gondolt először a cikkről, arra...
-
Magyarországon (de a világon is) törvényesen a hatalom olyan trükkösen megpuccsolta a népet, hogy az istenadta észre sem vette. Magyarország...
-
Egyébiránt mindenben igazad van! Teljesen igazat adok neked! Megnevezted a megoldást! Bizony igazságod vagyon Így valahogy. ...
-
Joka Daróczi János kitüntetett írta, mivel indokolta, hogy miért nem adja vissza kitüntetését: „nem nekem kell kilépni egy klubból, ha va...
-
Ahol én lakom, az egy szerencsés hely, mert magaslaton van. A víz itt csak lefelé tud folyni. A falut átszelő egyetlen vízfolyás még nem vad...
-
Lehet kiszúrtam magammal, mert engedtem Lacinak és a késői ebéd után szundítottam egyet. Az éjszakai alvásomnak valószínűleg annyi. Mertem,...
-
A pénzzel meglehet venni mindent. Gondolhatja az arab olajsejk. Igen megvehet sok mindent, de van, ami nem hódol be vastag bankszámlájának. ...
Jelen társadalmunk megújulására, mire lenne szükség? Jó lenne tudni! Én nem tudom.
VálaszTörlés