LÁNYOK, LÁNYOK, MI LESZ VELETEK?

Szüleitek szívatnak benneteket ezerrel. Ez a szívatás a fiúkra is vonatkozik

Nem csak az én „rosszindulatú” gondolkodásom mondatja velem, hanem nagyon valószínű mások is hasonlóan látják e jelenséget, ami ennek a bejegyzésnek témája. Nem csak az idősebbek, hanem egyes koravénen gondolkodó fiatalabbak is látják, hogy itt nagy bajok vannak. Tisztelt szüleitek nem készítenek fel kellő mértékben benneteket arra az időszakra, amikor Nektek kell a haló szüleitek hiányában a terheket viselni. Pusztán az ő gyengeségük miatt nem kaptok olyan kellő edzést, ami miatt majd képesek lennétek elviselni független életetek gerincropogtató nehézségeit.

VAN ITT PÉNZ DOSZT

Az elmúlt napok csapadékos időjárása miatt éjszakánként lázas sürgésforgás zaja hallatszik be házunkba, ami miatt éjszakai nyugalmunknak annyi. Tavaly nagy csinnadrattával felvonult a MÁV egyik illetékes társulata az előttünk lévő pálya szakaszon megoldania víz elvezetését. Hiába való volt a sok pénz elköltése, mert nem oldották meg vele a problémát. Mert ha akkor megcsinálták volna pipecül, akkor most nem kellene ismét forgalom zavarása miatt, éjszaka ezen ügyködniük. Az már nem is háborít fel, hogy tönkrevágták alvásunkat a szervonat rendszeres dudálásával, az árokásógépből/tól hallatott zuhogás, meg csikorgó hangokkal. Meg a melósok biztos szükséges kajabálásával.

MERÉNYLET AZ EGÉSZSÉG ELLEN

Mint ahogy máskor is volt rá alkalom, barátaim blogjai olvasásakor ötlődnek fel gondolatok, amiket érdemesnek tartok kiadni burámból. Így vagyok most is, miután elolvastam Georgina barátném legutóbbi bejegyzését.

A disznóvágásban az a legjobb mikor vége van, de csak öreg fejjel. Mert gyermekként, én legalábbis, jobban vártam, mint a karácsonyt.

JOBB TUDATLANNAK LENNI

Általam agyoncsépelt viccpoén szerint, ami a cigány szájából hangzik el, mikor az őt megállító rendőr akart mondani neki valamit: „Nem kell nekem mindent tudni.” És ment tovább. Ki kellene zárni sokszor a külvilágot, a lelki békénk kedvéért. Jó lenne bezárkózni egy elefántcsonttoronyba, és nagyívben tenni a külvilág nyomorára. De ez az elvonulás csak a sitteseknek adatik meg, főleg azoknak, akik olyan bűnt követtek el, amiért tényleges életfogytiglani büntetést kaptak.

AGITÁCIÓ

Megint a rosszindulatúságom beszél belőlem, de mivel már annyi csalafintaságban volt részem életemben, kénytelen vagyok most is szkeptikus lenni. Bár a bejegyzés végén látszólagosan ellent mondok önmagamnak, de az általam pozitívnak hit tény sem lehet 100 %-os bizonyíték az állításom védelmére. Annak apropója ez a szövegelés, hogy a napokban beoltották majrés beteg lakótársaimat, beleértve magamat is, a szezonális influenza elleni vakcinával.

HÁBORU ÉS BÉKE avagy, egyidőben ez paradoxon lenne?

Nyugodság, nem Tolsztoj hatalmas regényméretével hasonlatos bejegyzésem terjedelme, csak a címet vettem kölcsön a tőle. Azt a dicséretet kapta személyem egy emailban, - blogjaim kapcsán - hogy sokoldalú vagyok. De én csak idegen tollakkal ékeskedek, mert sok tippet feleségem, gyermekeim, a családon adják. Ugyanúgy, mint ennek a bejegyzésnek az ötletét is, amivel most foglalkozom, Norbitól, lányom vőlegényétől kaptam, kit már ezen kapcsolat révén a családomhoz tartozónak tekintek.

Itt Európában, Magyarországon békeidőben vagyunk immáron 65 éve. Ilyen hosszú háborúmentes időszak, a közelmúlt történelmében, – leszámítva a monarchia háborúit, amelyekben Magyarország területe nem volt érintve - csak 1849-1914-ig volt. Isten őrizzen, még a gondolattól is irtózom, amikor azt a paradoxont írom le, hogy a háborúknak volt jó hozadéka is.