MINDEN ROSSZBAN VAN VALAMI JÓ

Okos, vagy csak okosnak hitt tanácsokkal tudok szolgálni, mert eddig is az volt, és a maradék életemben az lenne a feladatom, hogy átadjam, mint afféle tanítómesternek, a jövő generációjának az eddigi életemben szerzett tapasztalatokból levont következtetéseket. Következtetéseket, hogy az utódoknak ne kelljen a kezdetektől tanulni mindent. Ne kelljen nekik az alapoktól végigkínlódni azt az utat, amit őseik már megjártak. Ez így van rendjén.


De nem lehet minden tapasztalatót átadni. Objektíven csak akkor értékelhetik az adott helyzeteket, amikor személyesen megélik azokat. Van, amit a saját bőrén kell hogy megtapasztaljon. Mindig is vágytak a felnőtt kor szabadságára, ami nem olyan formában létezik, mint ahogy azt kamaszfejjel hitték. Komoly traumát élnek át, amikor felnőtté válásakor ráeszmél arra, hogy a valóság egészen más, mint amit anno elképzeltek. A kínjuk fáj nekem is, de el kell viselnem. (Hisz mást, úgy sem tudok tenni.) Könnyebben elviselem, mert tudom, hogy ezen megrázkódtatások megélése erőssebbé, edzettebbé teszi őket, ezáltal könnyebben leküzdhetik a jövőben várható buktatókat.