EZ IS SZERENCSE

Tavasszal megállt bennem az ütő, mikor látom a házam előtt lévő árokban a nem odavaló vizet. Nem csapadékvíz volt, mert a talajból szivárgott. Na de honnan? Mert ha az óra után tőlem, azt a bukszám bánja vastagon. Szerencsémre nem kellett bukszámat apasztanom, mert a bibi a vizesek szakaszán volt. De a félszt sikeresen elültette bennem. Miután a tavaszi, meg a májusi-júniusi esőzések miatt pincémben, meg a vízóra aknában megjelent talajvíz eltűnt, fiamat megkértem, szabadítsa ki a 21 éve lerakott csöveket.
 A horganyzott cső a hajdanában rákent autó alvázvédő massza ellenére annyira el volt rohadva, hogy az egész bekötés csővezetékét a jól felfogott érdekünkben kicseréltük műanyagra. Ez legalább örök, mint a szegénység. Volt olyan erősen korrodálódott rész, ami a fogó szorítását sem bírta ki, összeroppant. Az hihető, hogy kívülről jön a baj, de ez olyan, mint a forradalom, belülről is bomlaszt. Mázlim volt, hogy a tavaszi csőtörés úgy rámijesztett. Mert ha akkor nem inspirál az eset óvatoskodásra, lehet, hogy már az idei télvíz idején kell földet túrni, ami a a fagy miatt elég egy problémás  dolog. Meg lehet oldani, hisz muszáj, csak kicsit, frászt kicsit, nagyon sokba kerül a sürgető csőcsere. Nem csak a munkadíj miatt, hanem az elfolyt ivóvíz miatt is. Plusz a szennyvíz számlaösszege is megugrott volna, mert a vízóra alapján állapítják meg azt is. Még az áramszámla is szempont a mosás miatt, mert úgy néznénk ki mint a dagonyázó disznók. Úgyhogy akik el akarják kerülni az ecsetelt kellemetlenségeket, nem ellenségük saját bukszájuknak, és hasonló körülmények között élnek mint én, azoknak melegen ajánlom, hogy oly sok más mellett erre is figyeljen. Jobb félni, mint megijedni.