Megint egy ellenmondásos, filozófiainak
is értelmezhető témával foglalkozom, aminek nincs jó megoldása. Az emberiség
rákfenéje az őszinteség, meg az őszintetlenség. Ha őszinte vagyok, az sem jó, ha
nem, akkor az sem. Szent meggyőződésem, hogy akkor lenne élhető világunk, ha
saját magunkról minden publikus adatot, körülményt megoszthatnánk másokkal, ha
másik ember életét befolyásoló bármilyen tevékenységről nem lenne titok.
(Lásd
az állami, kormányzati titkosításokat, titkolózásokat.) Titkok akkor vannak,
amikor valami simlisséget akarnak takarni. (Kivétel a hadi titok. De ha totális
őszinteség lenne, akkor a honvédségre sem lenne szükség.) Ennek szellemében
osztom meg „lennoni”, nagyképűben evangéliumi módon, minden a közjó érdekében
hasznosnak vélt gondolataimat. Effektív segítséget az én állapotom miatt már
nem tehetek. A nagy és kicsi tragédiáknál az emberi segítség megnyilvánul. (Ezt
magam is megtapasztaltam, hálás is vagyok érte.) Ezek szerint nagyon sokan a
bensőjükben (szívükben) érzik, hogy ez az egyetlen járható út. Csak még az
eszükkel nem tudják. Ahhoz hogy tisztában legyünk, hogy mire, kire kellene ráfigyelni, na
ahhoz szükséges a mindenre kiterjedő őszinteség. Természetesen magántitokra, az
intimitásra nem vonatkozik megállapításom. Manapság nem lehet ennyire nyíltan önmagunkat
kiszolgáltatni, mert vannak erkölcsileg alávaló gazemberek, akik visszaélnének
vele, és megszívatnának. Na mivel ez nem lehetséges, ezért a jobb világ reménye
elillant.
Aki becsületesen él, annak
nincs takargatnivalója. Legyen az magánszemély, vagy bármilyen kisebb-nagyobb
szervezet, társaság. Tehát ha valaki olyannal szimpatizál, aki akár a legkisebb
mértékben is valamiben mer sumákolni, annak feleslegesen adja rokonszenvét,
támogatását.
Ez a bekezdés azoknak
szól, akik zagyva beszédnek tartják mondókámat. Sokaknak nehezen érthető, amit
irok, aminek az az oka, hogy felületesen olvasnak el. Ha akár egy névelőt, vagy
vesszőt nem vesznek figyelembe, lehet pont az ellenkezőjének értelmezik szándékomat.
Vannak, akik még így se tudják megérteni, azoknak sajnos anyukájuktól és
apukájuktól csak ennyi tellett. Azért ne adja fel, próbálkozzon, megéri. Lásd
az előző bejegyzésem 4. bekezdését, ami az intelligenciaszint növeléséről szól. De vannak olyanok is, aki azonosulni tudnak
vele, nekik nem kinai. Ha mindenki zagyvaságnak tartaná, akkor ez a szösszenet lenne a pszichiátriai
beutalóm.
Erkölcsileg
tiszták, ismerősnek, sajátjuknak hiszik gondolataimat, ez azért érzik úgy, mert
nekik már eleve agyuk egy rejtett zugában volt, csak ennyire koncentrált, leirt
formában még nem látták, és a látottak hatására hívódnak elő.
Még ha utópisztikusnak is
tűnik teóriám, akkor is a lelkiismeretem totális őszinteséget diktál, ezért
született ez a bejegyzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése