Füle, Alsóhegy Photo by Pergel Andrea |
A Facebookon megjelentett gondolatom kibővítése.
Mindenki jó embernek érzi, vagy legalábbis annak szeretné hinni
magát. Egyszerűen megtudhatja, hogy valójában jó ember-e ön, avagy gonosz, ha
megválaszolja magának azt a kérdést, amit ebben a cikkben felvettek. Amennyiben
azt az elvet érzi sajátjának, hogy a problémákat másik ember elpusztításával, leölésével,
elhallgattatásával lehet megoldani, akkor ön gonosz.
(Még akkor is, ha egyébként
jó ember, a légynek sem tud ártani, gondolatban támogatja az ilyen
szervezeteket, eszméket, embereket. Tevőlegesen meg pláne. Békeidőben elegendő
a ráutaló magatartás is.) Csak a gonosz ember képes a másikat elpusztítani, alapállásban,
békeidőben a jó nem képes még a gonoszt sem. A végső kétségbeesésében maga és
szerettei védelme érdekében, mikor már más lehetősége nincs, a jó ember elpusztítja
a gonoszt, így kényszerűségből ő is bűnössé válik. Ez egyszerű logika. A jók felelőssége
a gonosz hatalomra jutásának megakadályozása, mert mihelyt hatalomra kerül, ők
az addigi ártatlanok is mind vétkessé válnak. A gonosz hatalmát erőszakos úton
lehet megszüntetni, békésen csak nagyon sok vétlen áldozat révén.
Ettől adódóan, ha akarjuk, ha nem, ha ártatlanak is születtünk,
a védekezés miatt mindenképpen bűnösöké válunk. Arra kell törekedni, hogy mi
legyünk a kényszerű kevésbé gonosz, és minél kevésbé bántsunk bárkit is. Választási
lehetőség nem az ártatlan és a gonosz, a jó és rossz, hanem a kevésbé és a nagyon
rossz között van. Ez a gondolati párhuzam fedezhető fel a napi politikai
folyamatokban is.
A jelen rossz helyzetet már csak bűnös úton lehet megoldani,
valamelyest helyrehozni.
Ha a lefolytatott önvizsgálat negatív eredményt is hozott,
az sem baj, mert változtatni soha sem késő.
Ez így volt régen is, most is. A gonosz és a jó olyan mint egy gyönyörűséges ikerpár. Ha csak felületes a választó, hát könnyen mellényúl.
VálaszTörlés