MÁR MEGINT HANGOSAN GONDOLKODOM

Tegnap hallottam először ez évben csivitelni a fecskét, hosszabb vizslatás után meg is láttam őt. Most már bizonyos vagyok, hogy itt a tavasz, jön a jó idő, jön a derű. A természet jó hozzám, hozzánk, csak egyes emberek ne rondítanak az összképbe.
Én is rondítok, csak nem abba, hanem ebbe. Erről a szerencsétlen fecskéről is a mandinka olasz vadászok jutnak eszembe, kik nem sajnálják a drága patront, és lepuffogtatják Afrikából hazatérő sorstársait. (Romániában meg az aranyos picinke énekesmadárkákat, nyelvpástétomnak. Pfuj.) Vagy a négerek eszik meg? Olyan nagy az éhezés arrafelé? Mert tény, minden évben egyre kevesebben jönnek haza, nekünk, a magyar népnek oly kedves égi vándorai. Gyagya emberek nem tudják értékelni sem ezt, sem más gyönyörűséget, amivel a természet megajándékoz bennünket. Lehet, nem is érzik kellő súllyal a természet jelenlétét, azért olyanok, mint az elefánt a porcelán boltban. Én vagyok az evolúció csúcsa? Ugyan má’. Verem a mellemet, mint egy hottentotta indián? Attól, nagyobb, szebb, okosabb leszek, ha uralmam alá hajtok, leigázok mindent és mindenkit? Egy frászt. Alázat, alázat és alázat. Lehet imádni, de ne hamis prófétákat, magát a természetet, azt igen. A leigázó szemléletnek megváltoztatása máról holnapra szószékről, miniszteri bársonyszékből, iskolapadból nem megy. Ennek a fejekben kell spontán lezajlódnia, ehhez évezredek kellenek (Remélem sokat mondtam.)

Eldeformálódott ez a világ. Rá kellett jönnöm, hogy rettenetesen el vagyunk szakadva az ideális világtól. Lehetne itt a Földön tejjel-mézzel folyó Kánaán, de hála az ember megokosodásának, az értelmének, elrontunk mindent. De le a pesszimizmussal, hisz helyzetünk ellen mi a legnagyobb jóindulattal sem tudunk tenni semmit. Az nem jó, ha tudjuk jövőnket, de most már nem tehetünk úgy, mintha nem tudnánk arról, hogy tehetetlenek vagyunk. Botor módón próbálok ellene tenni de, nem megy. Rossz az embernek, mert tud gondolkodni. Jó az állatoknak, mert az meg nem. Vagy az is lehet, hogy tévedünk, az állatok tudnak gondolkodni. Ha tudnak, ha nem tudnak, akkor is szerintem több eszük van az embernél. Rosszabbik esetben, úristen mit gondolhatnak rólunk, hogy mennyire barbárok vagyunk. Rettenetesen visszaélünk szerencsés lehetőségeinkkel, képességeinkkel. Ugyanígy barbárkodnak nagyjaink rajtunk, kiket állatszámba vesznek. Ezt kibírni nehéz ép ésszel, most már értem miért használnak az emberek tudatmódosító szereket. Én is használok kábszert, igaz annak hiánya nem okoz elvonási tüneteket. Nem, mert ha elhagyom az egyiket, rögtön rácuppanok egy másikra. Így képes vagyok folyamatosan kábítani magam, kivételnek az számit, mikor az utókornak szánt zagyvaságaimat írom. Mint például most is. Így talán segítek másoknak is megoldani gubancát.

Egyik legjobb narkó, a természet figyelése. Állapotom miatt köztudott, hogy helyváltoztatásban erősen korlátozva vagyok. Szerencsére a teraszomról - távcsővel meg pláne - ellátok messzire és tudok gyönyörködni isten szép madaraiban. Nem is kell néznem vaksi szemeimmel, hallhatom őket. De fülre sem lehet mindig hagyatkozni, mert nagy csibész seregély átverhet. Itt tanyáznak a ház előtt lévő fákban, és néha a gyurgyalagra emlékeztető hangot vélek felfedezni énekükben. Mikor megérkezik a málinkó, akkor majd őt fogják, ki tudja milyen megfontolásból, utánozni. Az eredeti huncut a bíró tisztábban cseng, mint a karaokés változat. De hát ezzel is be kell érnem, mert a ligetek lakója csak májusi hajnalokon örvendeztet meg énekével. Ha idén egyáltalán megérkezik. Akkortájt a fülhallgató csak a számítógépből, másik narkotikumból érkező hangokat engedi fülembe jutni. Otthonülő kíváncsi fajtának kész kincsesbánya a net. Nekem az. Talán éppen ezért, attól herótóm van, hogy sokan nem használják ki benne rejlő hasznos lehetőségeket, mint pl-l. az email, skype, webkamera és egyebeket. A fiatalok imádják a Facebook közösségi oldalt. Ezzel is vigyázni kell, bizonyos játék, és illemszabályokat be kellene tartani. Ajánlom magam helyett egy bennfentes tanárember intelmeit.  Az idősebbek tapasztalataik miatt optimálisabban felhasználhatnák ezt a csodás eszközt, de nem képesek manuálisan úgy kezelni, hogy a maximális teljesítmény elérésére képesek legyenek. Akkor lesz nyerő ez a technika, mikor mai fiatalok beérnek bölcskorba. Magyarul nagyobbrészt értelmesebb dolgokra, és nem léhaságokra használják, mint most. Vagy a bölcskorúak megtanulnak rendesen bánni vele, nem úgy bénázva, mint ahogy én teszem néha.(Vagy az is lehet, későn kezdtem foglalkozni vele, azért gondolom ezt, közben a valóság egészen más.)


http://meggyesj.blogspot.com/2011/12/lajk-egy-kis-facebook-illemtan.html